Ige:

1Kor 6,14: Az Isten pedig az Urat is feltámasztotta, minket is feltámaszt az ő hatalma által.

Bevezetés:

Húsvét van, amikor J. Kr. feltámadását ünnepeljük. Isten Őt feltámasztotta a halálból, és ez azt is jelenti, hogy minket is feltámaszt.

J. Kr. feltámadásának óriási jelentősége van, mert Ő volt az első zsenge. Akik Előtte feltámadtak, ugyanebben a testben támadtak fel, és megint meghaltak. De J. Kr. nem ugyanabban a testben, hanem mennyei, szellemi dicsőséges testben támadt fel. Feltámadásával egy új teremtés kezdődött.

Most azonban az Ő feltámadását csak abból a szempontból nézzük meg, amit az alapigében olvastunk: Isten Őt feltámasztotta, és minket is feltámaszt. Ez elsősorban a testünk feltámadására vonatkozik, de röviden szólok a szellemi feltámadásunkról is.

I.) Szellemi feltámadásunk

Nagypénteken is szó volt arról, hogy Kr.-al együtt meghaltunk a kereszten. De az Ige arról is beszél, hogy szellemben fel is támadtunk Vele együtt. Róm 6,5. 8. 11: ⁵ Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is [azok] leszünk. ⁸ Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ő vele. ¹¹ Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ezek az igeversek arról beszélnek, hogy J. Kr. feltámadása nekünk, hívő embereknek azt jelenti, hogy Istennek élünk. 2Kor 5:15: Úgy vélekedvén, hogy … akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámasztatott. Összefoglalva: Kr. halála számunkra azt jelenti, hogy meghaltunk a bűnnek. A feltámadása pedig azt, hogy Istennek élünk.

II.) Testi feltámadásunk

1.) Mindenki feltámad, nemcsak a hívő emberek

Sokan szeretnék, ha nem lenne feltámadás. Nyilván azért, mert a szívük mélyén tudják, hogy utána Isten megítéli az embert. Zsid 9:27 És miképpen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet. Az ítéletre pedig fel kell támadni. Apcs 24,15: lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak.

Az Úr Jézus feltámadása a garancia arra, hogy mindenki feltámad. 1Kor 15,21-22: Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. Ez a megelevenítés nem azt jelenti, hogy mindenki üdvözül, hanem azt, hogy mindenkinek a teste feltámad a halottaiból.

2.) Miért fontos a feltámadás a földi életünk szempontjából?

Most a hívő emberekről szólok: Miért fontos nekünk, Isten gyermekeinek a feltámadás? 1Kor 15:17-19 Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok. Akik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát. Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Miért van ez így? Hiszen a hívő ember már e földi életben is boldogabb, mint a hitetlen. Lehullott rólunk a bűn terhe, megtisztult a lelkiismeretünk, nem vagyunk egyedül, mert az Úr velünk van. Reá vethetjük minden gondunkat. Az életünknek célja lett, és reménységünk van.

Gondoljuk ezeket végig! Ezek azért vannak így, azért lehetségesek, mert Kr. feltámadt, és mi is feltámadunk. Nézzük meg részletesebben!

Miért lennénk minden embernél nyomorultabbak, ha nem lenne feltámadás? Az Úr Jézus azt mondta: Ján 16:33 E világon nyomorúságtok lészen… A hívő ember idegen ebben a világban. Sokszor üldözik. A hívő megtagadja a teste és lelke kívánságát. Az Úrért sok mindenről lemond, miközben vállalja az Úr munkáját a velejáró veszedelmekkel is. 1Kor 15:30-32 Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban? Naponként halál révén állok… Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!

Mivel azonban tudjuk, hogy van feltámadás, és utána Kr. ítélőszéke (jutalomosztó széke) elé állunk, ott világossá válik, hogy mi értelme volt önmagunk megtagadásának, az Úrért végzett munka és szenvedés vállalásának. Mert meg van írva: Ján 12:25-26 Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. Aki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya.

A feltámadás adja a reménységünket a szeretteink felől is. 1Thes 4,13-14: Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt. Hívő szeretteinktől a halál sem választ el örökre!

3.) Miért fontos a feltámadás az örök életünk szempontjából?

Isten az örökkévalóságban kibeszélhetetlenül csodálatos életet készített az Őt szeretőknek. De azokat ilyen testben nem bírnánk el. 1Kor 15,50: Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. Igen, ez a test romlandó, gyalázatos, erőtlen, földből való, érzéki azaz lelki. A feltámadt test pedig romolhatatlan, dicsőséges, erős, mennyből való, szellemi. Ez a test halandó, a feltámadt test halhatatlan. 1Kor 15,53: Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.

Aki él az elragadtatáskor, azokat sem ebben a testben viszi el az Úr, hanem átváltoznak. Olv. 1Thes 4,15-18. Erről szól a következő Ige is. 2Kor 5:1-2. 4.: Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben. Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; 4 Mert akik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy ami halandó, elnyelje azt az élet.

4.) Mit jelent a feltámadás a végidők történéseiben?

Nem mindenki egyszerre támad fel, de minden feltámadás a végidők eseményeihez kapcsolódik, és minden feltámadás után megítéltetnek a feltámadottak. Legelőször az elragadtatáskor azok támadnak fel, akik Kr.-ban aludtak el. Amiről az előbb a Thes. levélben olvastunk. A Gyülekezet elragadtatása megnyitja az utat az Antikrisztus fellépésének, ami a nagy nyomorúságba torkollik. A Gyülekezet a Kr. jutalomosztó széke előtt ítéltetik meg. Másodszor a nagy nyomorúság végén lesz feltámadás. Akkor az ószövetségi szentek, a 12 apostol és a nagy nyomorúság alatt mártírhalált haltak támadnak fel, hogy részük legyen az ezeréves királyságban. Az ő ítéletükről ezt olvassuk Jel 20,4: És láték királyi székeket, és leülének azokra, és adaték nekik ítélettétel. Az Ige itt nem mondja meg, kikre bízta Isten ezt az ítéletet. Végül mindenki feltámad. Jel 20,13-14: És a tenger kiadá a halottakat, akik ő benne voltak; és a halál és a pokol (Hádesz, Seol) is kiadá a halottakat, akik ő náluk voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint. A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava. Ekkor a nagy fehér királyi székben ülő J. Kr. fog ítélni.

A feltámadt teste mindenkinek halhatatlan lesz. A hitetleneké is, csak az nem dicsőségben, hanem gyalázatban lesz halhatatlan. Ugyanis az utolsó feltámadás után megszűnik a halál. A tűz tavába vettetik a Seollal együtt, mert arra sem lesz többé szükség. A halál kiadta az emberek testét, a Hádesz az emberek lelkét és szellemét, és a feltámadásban a test egyesült a lélekkel és a szellemmel. A második halálban, a tűznek tavában nem megsemmisülés lesz, hanem örök gyötrelem.

Gondoljuk meg, hogy örök sorsunk itt dől el. Minden azon fordul meg, hogyan viszonyulunk J. Kr.-hoz. Ján 3,18: Aki hiszen ő benne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.

Befejezés:

Ján 20:26b Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség nektek! Feltámadt Urunk köszöntésével kívánok én is mindnyájunknak békességet! Az Ő békességét! Ámen